Mottó: “Mindenki nyugtasson le még egy embert, de addig élvezzük ki míg lehet!”

 

 Ahogy Nano jelezte a blogindítóban, a rövid szösszenetek mellett, előfordulhatnak hosszabb lélegzetvételű postok is, ahogy korábban. Jómagam nehezen illeszkedek a “méjnsztrím” dolgokba, így továbbra is a magam útját járva, maradok az elsősorban hosszabb írásoknál. Hajtás után vágjunk is bele.

Azért jó ez a blogosdi, amellett, hogy kiírja magából az ember a gondolatait, mert van nyoma, visszalehet olvasni, mit írt az ember 1-2 éve vagy éppen csak pár hete. Íme néhány szösszenet, egy június végi  írásomból:

“Számomra a legfontosabb, hogyha a klub mellette döntött, akkor adjon neki időt, hogy dolgozhasson. Eddigi csapatainál az látszódott, hogy a támadásokat jól megtudja szervezni, de az NBA-ben van egy mondás, meccset nyerhetsz kiváló támadójátékkal, de bajnokságot csak akkor, ha jól is védekezel. (…) Ez azonban messze nem jelent defenzív focit, de attól jobban kell megszerveznie a csapatjátékot, mint tette azt Kecskeméten vagy Pakson. (…) Mindenkit nyugalomra intek, ne koronázzon és  ne temessen az első meccs után senki, várjuk ki a végét!”

Úgy tűnik “megfogadta” a tanácsomat Tomi, a Michael Jordanbe oltott Viera, azaz Abdou visszatérése egyértelműen az egyik legfontosabb összetevője jelenlegi szereplésünknek. Az általam sokat kritizált Vadász pedig élete formájában játszik, simán jó lenne most pénteken Kádárral középen a hollandok ellen is. Geri visszatérése és csapatkapitányként való szerepeltetése, pedig a legnagyobb öröm számomra, személyesen nem ismerem, de látszik, hogy egy talpig becsületes srác, tőle méltóbb helyen nem is lehetne a szalag, remélem hamarosan új szerződést kap és elfelejtjük ezt a megalázó 6+6 hónapos szerződést. Van még valaki, akit mindenképp ki kell emelni, mégpedig az agyat, hogy ki lenne ő?! Nos igen, Barczi Dávidról van szó. Ügyes a srác, sőt úgy látom igazi vezérré fog válni, Sivic végre a padra tette a hisztikirálynőt, ezzel teret nyitva másoknak. Hagyni kell játszani a Barczit, a pálya bármely pontján feltűnhet. Ott van még Goszi, akinek meggyőződésem, hogy csak egy gól kéne és onnantól Barczival együtt, a hátukon vinnék a csapatot. Patrikra pedig nem találunk szavakat, megmondjuk a frankót, mi nem igazán hittünk benne, de amit mostanában művel az hihetetlen, a szombati első gólja klasszis megmozdulás volt, az a helyzetfelismerés fantasztikus volt.

Egy biztos, amihez eddig Sivic nyúl(t), “arannyá változik”, ha éppen Nikházit teszi vissza jobb hátvédbe, vagy berakja a fiatal Eperjesit, de Rados reaktiválása is jól sült el. Ki kell használni ezt a szériát, mert lehet ilyen csak 20-30 évente egyszer adódik.

Érdekes, hogy milyen apróságokon múlik az élet, Nagy Tomi öngólja Pápán, Vági és Husic mentése a gólvonalról a lilák ellen (0-0-nál), Vadász óriási mentése Tischler helyzeténél a Puskás ellen (0-0-nál), újfent Vadász gólvonali mentése Kaposváron (1-0-nál). Mind mind olyan jelenet, ami eddig általában csak ellenünk történt meg. Igaz, Pápán rúgtunk egy szabályos gólt (Nikházi), a Puskás ellen már az első félidőben kettővel kellett volna mennünk, Kaposváron Barczi lövését is a gólvonalon mentették, hogy Vági győri kapufájáról ne is szóljak (1-0-nál) vagy arról, hogy a Kecsó szinte kapura lövés nélkül vitt el egy pontot.

Szóval elfogadhatjuk azt a tételt, hogy élet X-re játszik. A csapat védekezése, az erőnlét, a csapaton belüli összhang, mind-mind szinte tökéletes szintre ért. Egy ilyen szériát a megye2-ben is megsüvegelnek, de a legfontosabb, hogy a helyén kezeljünk mindent. Postom igazi célja és mondanivalója, az, hogy MARADJUNK A FÖLDÖN. Szerencsére DH & Körmöndi nem igen szerepel a médiában, nem tesz hülye nyilatkozatokat, nem bontja az egységet, hanem kussolnak, engem az se érdekel, ha bármilyen elvégzett feladat nélkül is felveszik a pénzüket.  Szóval remélhetőleg senki nem fogja elkövetni azt a hibát amit két éve. Szerencsére nyoma sincs éneklő kislánynak, fokozott médiaérdeklődésnek. Hosszú idő olyan döntést is hozott a klub, amivel egyetértek, örülök, hogy megszűnnek a csütörtöki nyilvános sajtótájékoztatók, nem kell a felhajtás, csak és kizárólag a következő feladatra kell koncentrálni, Sivic és stábja nagyon eltalálta a “beállításokat”, a miskolci “red bull” istálló kiváló úton halad, ne engedjünk a média provokációjának, ne engedjük, hogy kiénekeljék a sajtot a szánkból, mi szurkolók se szálljunk el. A legfontosabb, hogy jövő szombaton nyerjünk Pakson, aztán utána ráérünk foglalkozni a Halival és így tovább.

Kicsit hamar jött ez a második hely, abban az értelemben, hogy egy hét alatt ugrottunk rögtön kettőt, megmondom őszintén, örültem is, hogy a Vidi győzött, nem kell még ennek a csapatnak az a teher, hogyha nyerünk, akár már elsők is lehetünk. Valamikor három évvel ezelőtt ezt írtam a Cegléd elleni 2-0 alkalmával (Gohér a “hóhér”), ez pont egy héttel a hazai kövesdi vereség után volt, mikor mindenki temette a feljutást:

Azt mondják a győzelmeket nem kell megmagyarázni, nyertünk és kész, lehet fanyalogni, hogy nem hármat, négyet, ötöt rúgtunk, hogy a játék megint, még mindig döcögős volt, de ezért is három pontot adnak. Hét pont a hátrányunk, de nekünk most nem ezzel kell foglalkozni, hanem lépésről lépésre haladni előre. Jövő héten kell megtenni a következő lépést és legyűrni az Orosházát. Számolgatni pedig fölösleges, a magam részéről a 29. fordulóig nem is teszem, akkor is csak abban az esetben, ha figyelnünk kell a mögöttünk második helyen lévő Nyíregyházára! “

Mindenki úgy variálja át a fenti mondatokat, ahogy gondolja, egy biztos, a profi sportban csak az eredmények számítanak. Ezek a rekordok szép dolgok, de önmagukban nem érnek sokat. Egy biztos, azokat a hibákat nem szabad elkövetnie sem a klubvezetésnek, sem a stábnak, sem a játékosoknak és a szurkolóknak sem, amit két évvel ezelőtt közösen megtettünk. Lépésről lépésre van értelme haladni.

Magam részéről, nem szerethető csapatot akarok, nem szeretem a szimpatikus vesztes szerepét sem, úgy tűnik van idén egy lehetőségünk, ami most hirtelen kvázi “az ölünkbe hullott”, mindenfajta előzmény nélkül. Nem akarok a jövőre gondolni, nem érdekel az EL vagy a BL, de baromi jó érzés látni ezt a csapatot hétről hétre! Carpe diem, azaz éljünk a mának, élvezzük a helyzetet, ne gondoljuk túl, de koncentráljunk mindig a következő meccsre!

Induljon a mozgalom! Hirdessétek mindenfelé, Pakson 1150 db hely van a vendégszektorban, lehet egy ilyen lehetőségre megint 15-16 évet kell várni, lassan 30 vagyok, utoljára mikor hasonlóban volt részünk 14 voltam, ha marad a tendencia még max 2 ilyen lehetőségem lesz életben, de lehet hogy annyi sem! 

Ha annyi idős vagy mint én, tudod miről beszélek, ha fiatalabb, akkor neked még nem is volt ilyen élményed, ha ötvenhez közel vagy afelett vagy, akkor valódi emlékeid lehetnek a ’70-es évek végéről is. Itt az idő, Pakson találkozunk!

“Hiszem…”