astroworld.gportal.huZöld előttem, zöld utánam… Miután leírtam postom címét, csak akkor jöttem rá, hogy esetleg a hozzáértő olvasónak kapásból Kosztolányi szomorú hangvételű verse (Köd előttem, köd utánam címmel) fog elsőként eszébe jutni. Talán tudat alatt született ez a cím az én fejemben is, mikor reggel, a kávémat kortyolva révedtem a belvárosi ködbe (na jó, inkább párába). Hála Istennek írásom nem lesz olyan bús, mint “Nyugatos” költőnk műve – nincs is rá ok, amiért az lenne…

A minap nézegettem a sorsolást − lehet, hogy csak számomra érdekes −, de gyakorlatilag tömbösítve játszunk azon csapatok ellen, akiknek címerében, mezében valamilyen formában, de szerepel az általunk annyira nem kedvelt zöld szín. Nem is olyan régen győztünk Kaposváron, az elmúlt héten pedig az Atomvárosban. Utóbbi túránkról és az érzelmekről Nano legutóbbi postjában már mindent leírt. Ha pedig előretekintünk, akkor azt látjuk, hogy következő ellenfelünk, a Szombathely is zöldben léphet pályára ellenünk. (A Hali meccset követően pedig jön a Fradi, majd később pedig az ETO. Ezekkel a meccsekkel még én sem kívánok foglalkozni, mert a csapatnak és nekünk szurkolóknak is csak a következő meccsre kell koncentrálni)!

Remek kis találkozóra számítok, hiszen a Haladás is jó formában van, és soraiban tudván az aprócska termetű Radót, hazai pályán veszélyes lehet minden csapatra. Nem fogok most amolyan klasszikus beharangozóba átcsapni, mert nincs miről beszélni… Mindenki látja, hogy mennyire összeállt a csapat. Azt hiszem szerzőtársam, Dalmatie fogalmazta meg egyik hozzászólásában a legjobban. Szó szerint nem tudom idézni, de a lényege az volt, hogy “ezt a Diósgyőrt, ha így játszik, mint Pakson, akkor jelenleg Magyarországon nincs csapat, aki megverje.” Ezzel egyet tudok érteni… Eszméletlenül szervezetten, nagy akarással, igazi profi mentalitással játszanak a srácok. Szivics mester pedig bárkihez nyúl meccs közben, az az illető mindig jól száll be a játékba. Külön öröm, hogy egészséges verseny van a csapatba kerülésért, illetve az, hogy minden posztra van több alternatíva is, nyugodtan lehet variálni. Az ellenfelek is nehezebben tudnak így készülni a játékunkra. Nagyon fontosnak érzem kiemelni, hogy míg egy Pakson, vagy egy Haladásnál egy-egy gólvágó van (Simon 11 gólt jegyez a csapat 15 góljából; Radó 9/18-as mutatóval bír), addig Diósgyőrben mindenki képes gólt lőni, legyen csatárról, vagy akár védőről szó. Bacsa 4, Futács és Nikházi 3-3, Barczi 2 gólos. Ezen felül 7 játékos is van, aki egy gólos a csapatban. (Pápán Nagy Tomi vétett öngólt). Jó látni azt tehát, hogy a csapat “több lábon áll” és nem mindig egy emberre nehezedik a góllövés terhe. Igazi CSAPAT vagyunk!

9668

Nagyon jó látni a srácokat, hogy az edzéseken túl, a meccseken kívül is rengeteg időt töltenek együtt. Gyakran közösen ebédelnek, sőt az sem ritka, hogy akár hárman, négyen is! Egységesek, jóban vannak… Ezen kívül, ahogy Dave is mondta, sok délutánt együtt töltenek, játszanak, beszélgetnek. Ezek nagyon fontos tényezők… Egy-egy kötetlen playstation-nel egybekötött beszélgetés vagy ebéd szerintem olyan összetartást alakíthat ki a csapaton belül, ami segíti őket abban, hogy a pályán csak akár egy pillantásból is tudják a másik gondolatát. Ezek apró momentumok lehetnek egy-egy meccsen belül, amit mi akár észre sem veszünk, de talán ezeknek is betudható az a fajta egészséges önbizalom, amivel mostanában pályára lépnek a srácok. Csak így lehet eredményes egy csapat. Úgy, ha a játékosok igenis megfordulnak a mindennapokban a miskolci polgárok, szurkolók között. Kell, hogy hátba lehessen veregetni Gerit, Vágit; kell, hogy Abdou szinte napi rendszerességgel, a maga megszokott lazaságával beköszönjön a munkahelyemre (és nem csak az enyémre); kell, hogy Nikházival találkozzak egy előadás után és mosollyal az arcán üdvözöljön… egyszerűen kell, hogy itt éljenek köztünk! Nem úgy mint tette azt anno a rénszarvasunk.

El lehet tehát mondani, hogy a CSAPAT és szurkolók, valamint a város kezd egymásra találni újra! Akár a csúcsra is lehetne érni így együtt, de azt, amit idáig felépítettünk, nem szabad elrontani, holmi nagy médiafelhajtással és egyéb, teljes mértékben felesleges cirkuszi, vagy egyéb oda nem illő elemekkel! “Kollégáim” már nem egyszer hangot adtak annak, hogy nem kell semmit felfújni… Haladni kell csendben, meccsről-meccsre előre! Le kell szarni, hogy majd jön a Fradi… ugyanúgy kell készülni, és kell hagyni készülni a csapatot ellenük, ahogy mondjuk tették azt a Kövesd ellen… Ebbe most már jómagam nem megyek bele!

Várom a szombatot, szurkoljunk együtt a srácoknak!

Hajrá Diósgyőr!

Fotó: dvtk.eu; astroworld.hu