Sokan megénekelték már a DVTK-FTC meccset, most egy kicsit taktikai oldalról is megvizsgáljuk a találkozót, főleg az elkövetkező meccsek miatt. Hol kell javulunk ahhoz, hogy visszaléphessünk a győzelmek útjára.

Véleményem szerint ezt a meccset több fronton is elvesztettük, kezdve a felfokozott hangulattól, ami még Diósgyőrben sosem szült jót (villany avató, Kövesd meccs, bármelyik fradi meccs), mindezek ellenére szerintem elsősorban a kispadon buktuk ezt a meccset.

Szivics a korábbiakkal ellentétben, talán mentálisan sem a legjobban készítette fel a csapatot, de a legnagyobb probléma mégsem ebben volt. Kicsit messziről kell ezt az egész kérdést megközelíteni és először meg kell néznünk, hogy mi vezetett a sikerszériához majd mi hozta ezt a kellemetlen buktát. Nem kell agysebésznek lenni ahhoz, hogy lássuk Abdou visszatérése hozta meg taktikailag az áttörést, hiszen az ő személyében a Magyarországon játszó legjobb szűrő került be a csapatba. Sokan meglepődhetnek ezen a kijelentésen, de nem kell messzire menni ennek a ténynek a bizonyításához. Egyrészt már a Miki féle csapat is akkor szárnyalt igazán, amikor ez a hosszú lábú, néha ügyetlennek ható játékos a pályán volt. Az sem véletlen, hogy igazi fanatsy játékos a srác (a legértékesebb játékosnak számít Sidibe, Daud és Simon Ádám mellett) hiszen szinte valamennyi mutatóban kiemelkedően teljesít hétről-hétre. A számok sokszor csalókák, de az ő esetében szinte teljesen tükrözik azt, hogy miért is nélkülözhetetlen játékos ő. Sajnos a teljes instat adatokat nem tudtam megnézni, de átlagban 80% felett passzol, párharcai 2/3-át megnyeri, abszolút a levegő ura, és sorolhatnánk.

Fotó: boon.hu

Visszatérve az eredeti gondolatmenetre, a győzelmi széria akkor indult be, amikor átvettük az uralmat a középpályán megfojtva ezzel az ellenfeleket. Abdou, Elek és Nikházi bátran ütközött, szerzett labdákat, mögöttük két stabil ember Kádár és Vadász is szépen besegített, ezáltal a három támadó – és legfőképp Barczi – lubickolt, szép támadásokat tudtunk vezetni. Futács játéka pedig csak a korona volt, hiszen ha nem is ment neki igazán, harcosságával több védőt akár egész védelmet le tudott kötni, szintén területet nyitva Barczinak, Tiszának vagy éppen Bacsának.

Ahhoz, hogy egy csapat ezt megtörje, közepes képességű edzőnek sem kell lenni. Hiszen ez az eltolt 4-4-2 (de akár 4-3-3-nak vagy 4-5-1-nek is felrajzolható) egyértelműen akkor megfogható, ha középpályánkat sikerül áttörni. Hogy lehet ezt elérni? Létszámfölénnyel.

Erre érzett már rá Artner Szombathelyen, hiszen mindössze egy csatárral, Radóval kezdett hazai pályán, aki ráadásul nem is a középcsatár helyén, hanem szabad szerepkörben futballozhatott, azt elérve ezáltal, hogy a játék a szélekre koncentrálódott, ami a legfőbb gyenge pontunk. Miért?

Vági és Gohér csupa szív játékosok, rakkolnak keményen, de mindketten elég lassúak (főleg egy Radóhoz képest) de ami a fő probléma – hiszen ez a két védő NB1-es szinten jónak mondható – az az, hogy a középpályáról egyáltalán nem kapnak támogatást. A szélső védekezésbe Barczinak és Tiszának (Bacsának) kellene besegíteni, de ez nem megy nekik, így már a Haladás ellen is a három középső középpályásnak kellett besegítenie szélre, ami felborította az addig stabil középső csapatrészt. Nem véletlen, hogy Szivics már Szombathelyen is kettős cserével próbálta segíteni a szélső védekezést (Nikházi->Goszi, Bacsa->Batioja) Eredménye nem sok lett, mert Batioja véleményem szerint egy gyenge játékos, Goszi még úgy ahogy elment, de az látszik rajta, hogy a baloldalon végképp nem érzi jól magát. Bemákoltuk az X-et, de az intő jelek ott voltak. Például Abdou hiába lőtt két gólt, párharcainak a felét elvesztette és folyamatos késésben volt.

Moniznak (akit én egy kiváló pályaedzőnek tartok de, mint meccselő edző szerintem nem tartozik a legjobbak közé) tulajdonképpen, csak le kellett másolnia, amit a Hali játszott, annyi különbséggel, hogy elől egy Bödéje volt nem egy pici Radója. A meccs a kezdőcsapatok kihirdetésekor eldőlt. A fradi kijött egy sima 4-5-1-el és a teljes mérkőzésen uralta a középpályát, hiszen Szivics az intő jelek ellenére szerkezetben nem, csak névsorban változtatott. Itt lehet jönni, azzal, hogy ha Kádár játszik, ha Futács jól veszi át, ha Kosztic berúgja, ha Andó-Szabó nem fúj szabit, ha-ha-ha. Nem. A játék képe egyértelmű Ferencváros fölényt mutatott, nem törte meg őket a gyors gól, dacból is mentek (rosszul jött nekünk a vereség szériájuk is), már a 10. percben beszéltük, hogy ez így nem lesz jó. Hát nem is lett.

Abdu légüres térben rohangált, nem is találkozott emberekkel (instat adatai a fradi ellen voltak a leggyengébbek) Elek pedig bármennyire is bamba néha, hiányzott mellőle és így Nikházinak csak a brusztolás maradt, Barczihoz meg Tiszához el sem jutottak a labdák. Kostic nem volt rossz húzás, de nem Elek, hanem a Nikházi, Barczi, Tisza hármasból kellett volna valakit feláldozni a taktika oltárán. Ismét jött a pánikszerű kettős csere (Abdou->Goszi, Tisza->Bacsa) és láthattuk mennyit is érünk ha Abdou egyáltalán nincs a pályán. A vereség kódolva volt, lesz miből tanulni.

Végezetül néhány rövid gondolat még: Vadász teljesítményén egyértelműen látszott, hogy Kádár hiányában nem tud olyan teljesítményt nyújtani mint mellette. A téli átigazolási szezon legfontosabb feladata egy kapus igazolása, mert Rajic és Rados jóindulattal középszerű, semmi több. Meg kell oldanunk a szélső védekezést valahogy, nem vagyok edző, nincs jó tippem, hajrá Szivics mester! Futácsra egyértelműen rájátszanak, ha sárgát kap, látványosan csökken a hatékonysága és túl óvatos lesz, ezen változtatnia kell. Tisza már görcsösen akar bizonyítani. A kupameccseken húzó ember, bajnokikon nem megy neki, pedig talán kezdi visszanyerni a közönség és Szivics bizalmát. Tőle több kell.

Mi lesz most? Szivicsnek adott a lecke, egy nyerhető túra Pécsen majd két kőkemény hazai, két hét szünettel és egy kupafordulóval megspékelve. Nem akarok nagy szavakat használni, de az egész szezon itt fog eldőlni. Nem a fradi meccsen dőlt el (még akár jókor is jöhetett), hanem a Pécs, Vidi, ETO, MTK + kupa meccseken. Ha ezeket hozzuk, álmodhatunk, ha nem akkor van egy stabil csapatunk, amire jól lehet építkezni a jövőben.

És ha már a jövő. Én úgy gondolom fényes jövő áll a csapat előtt, inkább az a kérdés, hogy ez már idén vagy csak jövőre következik be. Jó úton járunk, de mind a közegnek, mind Szivicsnek tanulnia kell ezt a helyzetet, mert dobogóesélyesnek lenni igenis teher. Már szombaton eldől, hogy milyen lábakon állunk, valahogy, bárhogy, be kell húzni, a nehéznek ígérkező pécsi kirándulást.

Remélem tetszett és világos volt ez a rövid szösszenet, sajnos idő hiányában nem volt lehetőségem különböző ábrákkal kiszínesíteni a posztot, hogy mindenki számára világos legyen a taktika, megpróbáltam érthetően levetíteni. Ha pedig vitatkoznál a leírtakkal, alant megteheted, szívesen vesszük.

Tegnap volt három éves a blogunk, de idén nem voltunk olyan aktívak mely ünneplésre adna okot, inkább előretekintünk és a szezon végén szeretnénk valamit ünnepelni!

Hajrá Diósgyőr!

p.s.: Aki szerint a mennyeiben nincs taktika, csak úgy kimennek a csapatok (hiszen számtalanszor hallottam már ilyet) az maradjon csak a biszem-baszom hungarokatalán, pannonbajor vonalon.

p.s.2: Aki szerint a piros mez miatt kaptunk ki, az hülye és menjen fijorentínára.