Alig két évvel ezelőtt, a Benczés Miklós vezette Diósgyőr az első 15 forduló után a harmadik helyen zárta az őszi szezont. Az akkori és a mostani események között, több hasonlóság is felfedezhető melyekre jó lesz odafigyelni. Először ami a legfontosabb, akkor is és most is, 27 pontot szereztünk, de az elosztás kicsit más volt. Akkor több meccset nyertünk meg (kicsit fura így a győzelmi sorozat után), most viszont mindössze kétszer kaptunk ki mely nagy erénye az idei csapatnak.

 

Ami az összteljesítményben még hatalmas különbség az az hogy, évekig probléma volt az idegenbeli teljesítménnyel, ehhez képest idén az őszi bajnokság legjobb idegenbeli csapata vagyunk! Ami viszont hasonló és a folytatásra figyelmeztető jel, hogy a rangadókon akkor és most sem megy igazán.

 

tabella 2011 ősz

2011/2012 őszi tabella

2011 ősz a top 6 csapat ellen:

DVTK – Kecskemét 1-2

Videoton – DVTK 2-0

DVTK – Győr 2-0

Debrecen – DVTK 5-0

Honvéd – DVTK 2-1

(+ FTC ellen: 1-1)

 

2013 ősz a top 6 csapat ellen

Győr – DVTK 1-1

Debrecen – DVTK 4-0

DVTK – FTC 1-4

Haladás – DVTK 2-2

DVTK – Videoton 2-2

 

Egyetlen győzelem volt ezeken a meccseken a Győr ellen itthon (mekkora meccs volt!), idén vagy súlyos vereség, vagy döntetlen. Ezzel tulajdonképpen nincs is nagy baj, hiszen a célkitűzés egyelőre az első 6-ba kerülés, de láttuk mi történt 2 évvel ezelőtt. Evés közben jött meg az étvágy és hatalmas bukta lett a vége. 2011 őszén a végére fáradtunk és fogytunk el rettenetesen. Az idei keret sem sokkal bővebb, ellenben kevesebb a sérült. Az utolsó 4 meccs leosztása is kísértetiesen hasonlít. Akkor mentünk Zalaegerszegre és jött a fradi, most Győr itthon és kirándulás Gedeon otthonába megfűszerezve egy-egy kőkemény kupapárharccal. (Köszi Ritus, innen is csókoltatunk ismét!) Akkor az eredmény döntetlen a tökutolsó ZTE ellen, vereség a fraditól és kupabúcsú.

Én bizton állítom, hogy ez a 4 meccs törte meg akkor igazán azt a keretet (melyre csak rátett Ákos ügy) mely végül a túlzott elvárásoknak köszönhetően, Miki kirúgásával és 7. hellyel végződött. Az a csapat nagyon elfáradt az év végére nem csak testben, hanem fejben is.

Valami hasonló zajlik le most is, hiszen Szivics is többször utalt már erre. Utoljára október 19-én, azon a csodálatos paksi estén nyertünk. Ez azért elég rég volt, főleg úgy, hogy a következő 10 napban még rettentő kemény 4 meccs vár ránk. Nem véletlenül írtam azt, hogy bizony ez az időszak nagyban befolyásolja majd a jövőnket és akár az egész tavaszi szezont.

Visszatérve a fáradtságra, talán nem csak a játékosok, hanem maga Szivics is elfáradt az év végére, mert hibát-hibára halmoz. Legszembetűnőbb, hogy az utóbbi időben folyamatosan kettős cseréket hajt végre. Élvonalbeli edzőtől még soha nem láttunk olyat, hogy valaki ennyire rendszeresen és sorozatosan a kettős csere eszközével éjen. Nagyon megbontja ezzel a csapatot (most is csak a szerencsén múlt, hogy nem kaptunk utána egyből gólt) és azt is mutatja, hogy nagy változtatásokra van szükség a mérkőzések alatt.

A másik érthetetlen döntése Abdouraman padoztatása. Lássuk a tényeket:

A csapat Abdouval: 7 GY 1 D 1V (ebből 8 alkalommal kezdett), Abdou nélkül 0 GY, 5 D, 1V. Egyedüli gyenge meccse a Fradi ellen volt, bár a taktika és a kezdőcsapat hibái pont az ő dolgát nehezítették meg a legjobban. A pápai meccsen becserélték és már pályán volt mikor a győztes gólt megszereztük, a Haladás ellen meg ha ő nincs, az 1 pont is csak álom lett volna. Személyesen összefutottunk vele, nem sérült, így ha nem követett el valami pályán kívüli fegyelmezetlenséget, érthetetlen mellőzése. A Vidi ellen nem hiányzott feltétlenül, de az első gól pont az ő helyéről indult. Ha lennék olyan túlbuzgó és minden sajtótájékoztatón ott feszítenék, biztosan megkérdezném miért is nem játszik.

A csapat nem rossz, a közönség szereti őket, ezen hibák kiküszöbölésével tényleg lehetne nagyot álmodni. A probléma viszont az, hogy szeretnek minket semmibe nézni, ami ellen a klubnak hangzatosan fel kellene lépnie. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy sorozatosan milyen játékvezetéssel kell találkoznunk. Vad II a hétvégén nem látványosan, de annál alattomosabban nehezítette meg dolgunkat. A Videoton játékosai bármit megtehettek, semmire sem kaptak sárga lapot (kivéve Juhász reklamálásért!), Farkas Ádám szombathelyi ténykedéséről nem is beszélve. És ha már a sokat emlegetett Farkas. Hogy-hogy nem, ő fúj ma délután Fehérváron (tipp 1 piros, talán egy 11-es is a Vidinek) hétvégén a Győr ellen pedig régi „barátunk” Andó-Szabó. Egyszerűen gusztustalan, hogy tulajdonképpen szemberöhögnek minket, mi pedig némán tűrjük.

Ez ellen tenni kellene, de amíg saját magunkat és saját szurkolóinkat nem tudjuk (vagy nem is akarjuk) megvédeni addig nehezen álmodozhatunk akárcsak év végi dobogóról is. Ahogy korábban is írtam, a feladat adott. Ha tényleg jól akarjuk zárni az évet, fogakat összeszorítva, nagy fegyelemmel kell belevágnunk ebbe az utolsó 10 napba. Ha elbukunk sem történik tragédia, hiszen egy épülő csapathoz talán már megfelelő alapot nyújt ez a társaság, ellenben nem biztos, hogy jövőre ilyen kiegyensúlyozott lesz a bajnokság, mint idén!

Hajrá Diósgyőr!