Mint a címből is kiderül, nem a meccsről magáról fog szólni ez a néhány sor, sokkal inkább arról, hogy milyen is volt újra „otthon” lenni. Elöljáróban annyit, hogy kicsiny csapatunktól nem állnak távol a viták, de abban mindannyian egyetértettünk, hogy bizony ezt a Paksot nagyon rühelljük. Érdektelen meccsek, stadionnak nehezen nevezhető pálya, ellenszenves játékosok és sorolhatnám. Mégis az alatt a néhány óra alatt, amit ott töltöttünk, bizonyosan helyet szorított magának szívünkben, mert végre azt éreztük: igen, újra hazatértünk. Eszméletlenül ambivalens érzés volt ez, hisz oly távol az otthontól, egy szerethetőnek nehezen nevezhető városban, annyira jól éreztük magunkat, mint nagyon nagyon régen.

Tovább →